Heinrich Nebbien német tájépítész pesti népkertjét, a Városligetet méltatói olyan jeles parkokhoz hasonlították, mint a londoni Regent’s Park, a müncheni Englischer Garten, a berlini Tiergarten és a New York-i Central Park. Túlzottan hízelgő ez, ha a Liget mai arcára gondolunk. Nebbien szándéka szerint a park a pihenés, a találkozás, a tanítás, a nevelés, a parádé, a versenyek, a táncos alkalmak és mindenféle szórakozás helyszíne. Ma sem várnánk el többet a Ligettől.
A Múzeumi Negyed elhelyezése során nem hagyhattuk figyelmen kívül az idén 200 éves Városliget történelmi múltját és jelentőségét. Sőt, legfőbb támpontunk az 1813-ban fogant bejárati motívum, – amely az egykori terv markánsan fennmaradt eleme – a Rondó volt. A koncentrikus körökből álló Rondó a park egyetlen geometrikus formája, amely átmenetet képez a szabályos városi szövet és a tájképi park lendületes vonalai között.
A Liget tervezésének alapfelvetései, hogy a parknak lehetőségeket, pluralitást és heterogenitást kell biztosítania, mivel karakterénél fogva egy szabadtér állandó változásban és fejlődésben van. Számtalan folyamat alakítja a parkot; gyerekek, fiatalok, szülők, felnőttek és idősek szokásai és igényei. A park mindenki számára hozzáférhető 0-99 éves korig, egyénileg, családosan és csoportosan; sokrétűen használható interkultúrális, generációkat átfogó tér. A Liget meglep, inspirál, kíváncsivá tesz, képez; ugyanakkor megváltoztatható és idomulni képes.
